A térségben tartózkodó valamennyi magyar sértetlenül vagy kisebb karcolásokkal túlélte a szökőár rettenetes pusztítását. Szervezett úton akkor körülbelül 400-an, és egyénileg néhány százan tartózkodtak a katasztrófa helyszínén.
Az biztos, hogy mi, magyarok a világ mázlistái vagyunk. Nagyon vigyáztak ránk az égiek, de meglehet, csupán jó helyen voltunk rossz időben. Hihetetlen mázlija volt annak a 21 hazánkfiának is, akik a cunami alatt éppen a levegőben voltak, és repülőgépről nézték a szökőár pusztítását. Éppen szálláshelyükre tartottak, oda, ahova a nyaralásuk szólt. Alighogy bezárult a repülőajtó, és a levegőbe röppentek, fentről látták, milyen sebességgel kezd közeledni a hatalmas vízfal a repülőtér felé, ahonnan elindultak. Fél óra múlva landoltak egy olyan szigeten, amelyet már letarolt az óceán.
Egy mesét lehetne írni abból a történetből is, amelyben phuketi magyar turistákat egy show-val szórakoztatták a tragédia előtti éjszaka, a 11 magyar utas másnap tovább pihengetett negyedik és hetedik emeleti szobájában. Ôk úgy döntöttek, nem mennek le reggelizni. Akkor még nem sejthették, hogy lustaságuk mentette meg életüket. Az alsóbb szinteket elmosta a hirtelen jött ár, rengetegen meghaltak.

A magyar Külügyminisztérium még három Ausztriában élő magyart keres, akik Phuket környékén tartózkodtak a szökőár idején.
Az etyeki plébános, Varga Imre nem kerülgette a forró kását, ő kerek perec kimondta, a magyarokra a Jóisten vigyázott:
- Az Úr fogta a kezünket, nagyon sokat köszönhetünk neki - mondta a pap. - Mi pedig azzal segíthetünk, hogy imádkozunk, és gyűjtünk az árvák és a szerencsétlenül jártak részére.