- Félni nem kell tőlük, mert ha nem sebzettek, nem érzik sarokba szorítva magukat vagy veszélyben ivadékaikat, nem bántják az embert - állítja Ruppert József (50), a Vértesi Erdészeti Rt. vadászati ágazatvezetője. - Azért jöttek le a Vértes és a Gerecse erdeiből, mert itt a lakótelepek környékén megtalálták a búvóhelyet, a nyugalmat és a vizet, sőt a környező kiskertekben az élelmet is. A városi parkban pedig az ott lévő tölgyfák termése, a makk is táplálék számukra.
Gyenizse Gyula (43), a Cseri-lakótelep egyik garázsában rendezte be műhelyét.

- Az egyik ismerősömék, NémethIstvánék szóltak, hogy vigyázzak, mert a garázs körül mászkálnak a vaddisznók. Én már csak a túrásukat találtam. Vízcsövet fektetnek a környéken, szerintem ezzel megzavarták az élőhelyüket.
- Amikor először, olyan fél öt tájban megjelent a hátunk mögött egy koca három malaccal, azt hittem, a szívverésem is eláll - mondja Géthy Józsefné Borika (63), aki a lakótelep szomszédságában lévő temetőnél árul virágot. - Először elzavartuk őket, de fél óra múlva visszajöttek. Akkor láttam, hogy az autóbusz-megállónál arra várnak, hogy átmenjenek az úttesten. Leállítottam a forgalmat, nehogy nekik menjen valamilyen autó. Aztán még kétszer is előjöttek. Szóltam az ismerősömnek, hogy hozzon egy fényképezőgépet, de mire ideért, addigra már elmentek.
Ruppert József szerint jobb, ha sikerül a városból kiterelni az ide tévedt állatokat. Kilőni ugyanis veszélyesebb, mert lakott területről van szó.