Kínai tudósok szerint elképzelhető, hogy Kína jelképének építéséhez rizst használtak a kor kőművesei. Egy hatszáz évvel ezelőtt épült falon - de nem a nagy falon - a régészeknek sikerült kimutatniuk, hogy az építőmesterek a habarcshoz ragacsos rizskását is használtak. A 12 méter magas építmény a középkorban Hszien városát vette körül. A habarcselemzés alapján feltételezhető, hogy a nagy fal felhúzásához is használták ezt az anyagot.

Évszázadokon át épült a világ ma ismert legnagyobb építménye, a kínai Nagy Fal

A régi utazók a kínaiakat falépítő népnek nevezték el, már az ókorban is jellegzetes falakkal kerítették körbe az egyes épületcsoportokat, településeket, fejedelemségeket. Ennek a hagyománynak a leghíresebb emléke - ahogyan a kínaiak nevezik - "a tízezer lis (kínai mértékegység) fal", amelyet gyakran az országgal azonosítanak, és Kína szimbólumaként használnak. Az eredetileg védelmi vonalnak szánt erődítmény egyhangúságát az egymástól szabályos távolságra lévő őrtornyok szakítják meg. Nem képez szabályos vonulatot, több helyen két vagy több irányba is elágazik. A ma már turistalátványosságnak számító építmény arra volt hivatott, hogy megvédje az ország lakóit a barbár szomszédos népek - a hunok, majd később a mongolok - támadásai ellen.
A nagy falat csaknem 2500 éven keresztül építették, az első részeket Kr. e. 700 körül. Három nagy dinasztia is részt vett a felhúzásában: a Qiek (Kr. e. 221-Kr. e. 207), a Nyugati-Hanok (Kr. e. 206-Kr. sz. 24), végül a Ming-dinasztia uralkodása alatt (1368-1644) kapta végleges formáját. Hossza ekkor 7300 kilométer körül volt. Eredeti méreteit nem ismerjük pontosan, mivel feltárására eddig kevés kísérlet történt, de a mára épen maradt részei összesen 6400 kilométert tesznek ki.